18. fejezet

Fordította: Katie

– Valami baj van? – kérdezte Sonya.

Az irodájában voltunk, és semmi barátságos nem volt a mozdulataimban. Az összefonódott ujjaim az asztalán feküdtek, az arcomon a kibaszottul-ne-szórakozz-velem kifejezés. Luna kint volt és Sydneyvel játszott. Sonya elküldte és én pontosan tudom, hogy miért. Luna és én részt vettünk egy újabb haszontalan találkozón – de nem is vártam mást –, és elmondtam a jelelő csoportot is neki, ahova elmentünk és tanultunk pár hasznos jelet, mint Éhes vagyok, Haza akarok menni, Nem érzem jól magam, amit Luna már párszor használt is, és én meg is értettem – noha kibaszottul lassan.

Sonyának egyetlen baja lehet, mégpedig az, hogy nem hívtam ez elmúlt hetekben. A szexuális étvágyam kielégítetlen volt. Kibaszottul kínzott. Mondhatom, hogy soha az életben nem voltak a golyóim ennyire megviselve. De mégis, mit mondhatnék a gyerekem terepaurájának? Hogy nem akarom többé a fenekét fogdosni, mert túlságosan is el voltam azzal foglalva, hogy mást nyaljak és ujjazzak, aki ráadásul fele olyan idős, mint én, és aki ellopta az egyik ősrégi telefonom, az iPadem és minden egyes régi papírom a kesztyűtartóból?

– Minden rendben – sziszegtem.

– Nem hiszek neked.

– Luna nagyon jól reagált a jelelő csoportra és sokkal több időt tölt el másokkal – Sonya tudott Edie-ről. Tudta, hogy a csaj, aki rajta kapott minket, Luna barátja lett. Sonya nagyon bizalmatlan volt a kapcsolatukat illetően. Tetszett neki az ötlet, hogy Luna más társaságát is élvezi, de aggódott, hogy Edie nem érti meg a hirtelen eltűnés következményeit, amikor majd főiskolára megy, barátja lesz és faszom tudja még mit csinál. Szerencsére a barát dolgot megoldottam. Nem mostanában fog randevúzni.

Sonya hátradőlt a székében és összepréselte az ajkait, ami semmi jót nem jelentett.

– Nem hívtál már egy ideje.

Emiatt Amanda is panaszkodhatna, akit szintén nem hívtam az utóbbi időben. És ahogy minden más, ez sem volt személyes. Csak arról volt szó, hogy most egyetlen személyt akartam az ágyamban látni.

– A dolgok változnak – csattintottam a rágómmal, a pillantásom kemény és unott.

– Hogyan?

– Van valakim – hazugság, de hé, a világot a hazugságok tartják életben. Edie senkim sem volt. Mindössze néztem, ahogy a vágy elönti az arcát, miközben kinyaltam és megujjaztam az édes és feszes seggét. Sonyára nem volt többé szükségem és el kellett engednem. A mi kötelezettség nélküli kapcsolatunknak lejárt az ideje. Ideje volt tovább lépni.

– Ó! – a terapeuta felült a székében, a szemöldöke a hajvonaláig emelkedett, szinte el is tűnt. – Ismerem?

– Miért ismernéd? – böktem ki. Rendben. Talán egy kicsit védekező voltam, de Edie tiltott gyümölcs volt és az, hogy mondhatni megrontottam, semmi jót nem jelentett rám nézve. Egy részem arra gondolt, hogy milyen mások is vagyunk. A napbarnított, megviselt férfi és a cuki szőke tini.

– Ne már, Trent. Alig lépsz ki a házból. És még a megtakarított pénzem is réteszem, hogy nem vagy a Tinderen. Hogy találkoztatok?

– Munka közben

– Pénzügyes?

Még csak közel sem jár. Megráztam a fejem.

– Valami olyasmi. Azt feltételezem ennek semmi hatása nem lesz Lunára? – próbáltam udvarias lenni és nem élesen szólni hozzá.

Sonya a homlokát ráncolta, átnyúlt a zsúfolt asztalán és megpaskolta a kezem.

– Egyáltalán semmi. Száz százalékkal a lányod mellett állok és körülbelül nyolcvan százaléknyira örülök neked.

– Nyolcvan? – ráncoltam a szemöldököm.

– A maradék húsz féltékenység és keserűség – nevetett. Erre majdnem elmosolyodtam.

A találkozó után beültettem Lunát az autósülésbe és egy ideig céltalanul kocsikáztunk. Túl korán volt még hazamenni és elkezdeni az esti rutint és Luna szerette a szűk helyeket, ahonnan tud kukucskálni, de őt nem látják. Nem tudom pontosan mi dühített Edie-vel kapcsolatban. Talán az, hogy úgy ismerkedtünk meg, hogy az anyámtól akart lopni. Talán, mert az apja fajgyűlölő volt és azt gondoltam – abban reménykedtem, hogy ettől a dolgok sokkal egyszerűbbek lennének –, hogy talán ő is az. Vagy az, hogy tudtam, a nyomomban van – a szarságaim, a titkaim és a nyakam után kajtat?

Nos, a dolgok kicsúsztak a kezemből.

És én nem tettem semmit.

Tehettem volna.

Tizennyolc éves. Az, hogy nagykorú, jó.

De ugyanakkor rossz is. Még mindig túl fiatal volt, hogy megértse mit jelent mindez.

Ha a lányom megismerkedne egy pasival, aki kétszer olyan idős, mint ő, és vele akarna lenni, kibaszottul begőzölnék és egy pillanat alatt vége lenne az illetőnek.

Az én szerencsémre, Edie-nek nincs szerető apja. Neki Jordan Van Der Zee jutott.

Luna megrúgta az ülésem, én pedig összeráncolt szemöldökkel néztem rá a visszapillantó tükörből.

– Mi az?

Valamire rámutatott az ablakon át. Odanéztem, hogy megnézzem mit akar.

– Fagyizni akarsz? Nos, ez nem fog megtörténni.

Két rúgás. Akkor valami mást akar.

– Semmi gyorskaja, kölyök. Ismered a dörgést.

Jó voltam ebben. Tápláló, jól kiegyensúlyozott ételeket evett, gondoskodtam róla, hogy eleget aludjon, és a megfelelő intellektuális hatások érjék. A személyes dolgokban viszont reménytelen voltam.

Luna úgy hadonászott a kezeivel, mintha sikítozna, azt igyekezett a tudomásomra hozni, hogy mit akar, és azonnal az jutott eszembe, hogy eddig még soha nem próbált velem így kommunikálni. Aktívan. Beleborzongtam a gondolatba. Talán nem nevezhetjük áttörésnek, de én annak éreztem. Azon kaptam magam, hogy az ujjaimmal a kormányon dobolok, próbálom elrejteni az izgalmam. Legjobb igyekezetem ellenére is elmosolyodtam.

– Éhes vagy, vagy csak ennél valami édességet? – kérdeztem, a szemeimmel a visszapillantó tükörre tapadva. Nagyot fújt, majd az egyik kezét az égnek emelte, és úgy nézett rám, mint egy idiótára.

– Hát persze, hogy édességet. Ha éhes lennél, addig rugdosnád az ülésem, míg a hátam ketté nem törik.

Alig mosolyodott el, de láttam, amit láttam. Mámorító volt.

Valamit írni akartam neki. Valami jót. Valamit, amitől Sonya büszke lesz.

Luna, Luna, Luna,

Én ismeretlenem.

Mutasd meg nekem az utat

Hogy eljussak hozzád,

A tiszta kis lelkedhez.

– Lenne egy ötletem – mondtam, közben pedig az a kezemmel az arcom dörgöltem, hogy elrejtsem a hülye vigyorom.

Önelégült mosollyal a szája sarkában megrázta a fejét. Ez alkalommal nem tudtam tovább visszatartani, felnevettem. A lányomnak kibaszottul volt humorérzéke, és nem is akármilyen.

– Kölyök. Ez kijelentés volt, nem kérdés. Van egy churrosos nem messze az épületünktől. Fahéjas perecet is árulnak. Még sosem ettél churrost, ugye?

Megrázta a fejét.

– Nos, ezen változtatnunk kell, mielőtt elvennének tőlem, azzal az indokkal, hogy megtagadok tőled minden jót az életben. De ha eszel ma churrost, akkor jövő hétig semmi egészségtelen kaja. Ebbe beletartozik a vasárnap, amit Edievel töltünk, és nem tudom mit tervezett.

A szemei. A kibaszott szemei. Ugyanúgy néztek ki, mint az enyémek és ugyanúgy világítottak, mint éjszaka a szentjánosbogarak. Úgy, mint ahogy bármelyik négyévesé. Reménykedőn. Határozottam az ülésembe rúgott, gyorsan és lelkesen.

– Ez most a churrosnak vagy Edie-nek szólt?

Egy rúgás.

– Egy rúgás a churros. Két rúgás Edie.

Két rúgás. Hátradőltem, megsimítom a kormányt és évek óta most érzem magam először nyugodtnak.

– Igen, vasárnap átjön hozzánk és velünk tölti a napot. Hé, miért hív Bacitanyának?

Tudtam, hogy miért, de azt szerettem volna, ha elmondja nekem.

Luna elképedve nézett rám. Nem kellett volna olyat kérdeznem tőle, amihez meg kellene szólalnia vagy éppenséggel túl körülményes rá választ adni. Az anyám azt mondta, hogy megölöm a szeretetemmel és azzal, hogy nem erőltetem a beszédet. Általában azzal vágtam vissza, hogy éppen eleget kérdezgették mindenféle szarságról és engem is elegen cseszegettek már, hogy nyaggassam jobban. Láttam, ahogy kattogtak a fogaskerekek Luna fejében. Azt próbálta kitalálni, hogyan mondja el. Általában nem vett tudomást rólam. De most először, el akarta mondani nekem. Valaki megnyomta a dudáját mögöttünk. Túlságosan elmerültem a pillanatban és nem vettem észre, hogy a lámpa zöldre váltott. Kibaszottul nem érdekelt. A kocsi éppen abban a pillanatban került ki minket, amikor Luna kinyitotta a tenyerét és megmozgatta.

– Ti… táncoltatok?

Megrázta a fejét és mérgesnek nézett ki. A kezeit az arcára tette és undorító hangot adott ki.

– Koszos voltál? – próbálkoztam, mintha Edie semmit nem mondott volna arról az éjszakáról, amikor vigyázott rá.

Beszélj, Luna. beszélj. Bármi megteszi, nem csak a szavak. Nem csak a mozdulatok. Bármilyen. Kibaszott. Dolog. Akkor talán egyikünk sem lesz ilyen kibaszottul magányos abban a nagy penthouse-ban.

– Akkor ismerkedtetek meg, amikor koszos voltál? Volt valami a kezeden? Segített neked megmosni?

Erősen megrázta a fejét, a szemöldökét összeráncolta. A kinyitott tenyerére mutatott, aztán befogta az orrát és olyan arcot vágott, mintha valami büdöset érezne, a szemeivel pedig szinte könyörgött, hogy megértsem.

Mondd ki.

– Büdös volt? Vagy te? Volt valami a kezeden? A kezedbe adott valami büdöset?

A hetem legrosszabb pillanata az volt, amikor láttam, hogy Luna feladja a beszélgetésünket. A vállai beestek és felsóhajtott, a kezeit összefonta a mellkasán és kinézett az ablakon. Tudomást sem vett rólam.

Az út hátralevő részében nem szóltunk egy szót sem, amíg haza nem értünk és meg nem kérdeztem, hogy akar-e churrost. Milliomodik alkalommal sem vett rólam tudomást, ahogy máskor sem.

Semmi nem változott.

A vasárnap nem tudott elég gyorsan eljönni.

Edie Van Der Zee volt a legfehérebb ember, akit valaha láttam. Ez tény.

Ezen akkor tűnődtem el, amikor az Anheim parkban együtt piknikeztünk, ami az utolsó hely lenne, ahol bárki ismerős megjelenne. Disneyland mellett volt, ahova elvittük Lunát.

Luna Minnie egeres fülest viselt, amik túl nagyok voltak, és a szendvicsét ette, amit Edie csinált, mielőtt elindultunk. Mogyoróvaj, lekvár és egy szelet cheddar sajt a közepén.

– Élvezed a kilátást? – morogtam neki oda, miközben a piknik asztal szélén kuporogtam, és hozzá sem értem az ételhez. Nem voltam különösebben éhes, és nem csak azért, mert Miss Van Der Zee a legundorítóbb szendvicset készítette el. Féltékeny seggfej is voltam, mert Edie olyan reakciókat és arckifejezéseket csalt ki a lányomból, amikre én nem voltam képes.

A lányok tudomást sem vettek rólam, összedugták a fejüket, miközben Edie azt magyarázta Lunának, hogy a kenyér héját mennyire pofátlanul nem értékelik, és hogy ő szereti megpirítani és elrágcsálni, mint a kenyérrudacskákat.

– Trent, te megeszed a héjat? – kérdezett Edie, közben rám emelte a tekintetét. Megvakartam a borostás állam, és igyekeztem elkerülni szexre való burkolt célozgatást a lányom jelenlétében. Edie pontosan úgy viselkedett Disneylandben, ahogy egy tökéletes bébiszitternek illik. Tudomást sem vett rólam, egész végig fogta Luna kezét és még a szeme sem rebbent, amikor két fiatal anyuka lecsapott rám, miközben jégkását vásároltam magunknak.

– Nem eszem kenyeret.

– Miért?

– Nem szeretem.

– Ki nem szereti a kenyeret?

– Az, aki szereti a kockás hasat – mondtam az önelégült faszfej stílusomban. Luna a szemeivel figyelmeztetőn Edie-re pillantott, ő pedig a lányom vállára tette a kezét.

– Semmi gond, Luna. Nekünk nem kell kockás has. Az élet túl rövid ahhoz, hogy megtagadjuk magunktól a mogyoróvajat, a lekvárt és a cheddar sajtot.

Az egy dolog, hogy faszfej voltam Edie-vel – egy kívülállóval, de nem tudtam Lunával is az lenni. Lehajoltam, megütögettem a Minnie egeres fülesét.

– Hé. Adsz az öregednek egy falatot? – a sajnálat érződött a hangomon.

Odanyújtotta a szendvicsét és ettem egy kis falatot belőle, közben az arcán elterülő mosolyt néztem. Kibaszottul megérte.

Hat óra volt, mire hazaértünk. Mire Luna megfürdött, vacsorázott és olvastam neki egy mesét – Edie pedig óvatosan lezuhanyozott az egyik fürdőszobában – már kilenc is elmúlt.

Aztán csak ketten voltunk. Edie, én, és a bűnös gondolataink.

Úgy gondoltam, hogy ha csatlakozom hozzá a tus alatt, az kicsit ijesztő lenne, különösen, hogy a settenkedéseimmel már így is kicsit túlzásba vittem a terület megjelölést.

Kelletlenül vártam rá a kanapén, egy akció filmet nézve, amit nem igazán követtem figyelemmel, helyette azon gondolkoztam mi a faszomat csinálhat.

Tudtam, hogy még mindig a nyomomban van.

Ennek ellenére kibaszottul. Nem. Tudtam. Leállni.

Voltak–e érzelmeim az irányába? Nem hinném. De szerettem, ha a közelemben van. Szerettem, hogy mosolyt varázsol a lányom arcára. Szerettem a baszni való seggét és a feszes szörfös testét az enyémen érezni. Szerettem, ahogy reagált az érintésemre. Vissza nem fojtott nyersséggel. Olyan volt, mint az agyag. Kibaszottul azt csináltam vele, amit csak akartam. És mindent meg akartam vele tenni. Az összes mocskos dolgot, amit elképzeltem a fejemben.

Mintha csak egyetértene velem, Edie megjelent a nappaliban, mezítláb, nedves hajjal. Visszavette a ruháit, amit Disneylandben viselt – egy türkiz sortot és egy szivárvány mintás ujjatlan tank topot. Úgy nézett ki, mint egy kicsomagolásra váró ajándék, és megbocsátottam magamnak, hogy nem kértem számon rajta az ellopott telefont, közben pedig emlékeztettem magam rá, hogy nem is igazán számít. Az egyetlen dolog, amin terhelő bizonyítékot találhat Jordan ellen, az a pendrive-omon van, és arra soha nem teheti rá a kezét. Jelenleg a széfemben volt, messze az enyves ujjaitól.

Csak használhatatlan dolgokat találhat, és egyelőre senkit sem ért kár. Egyikünk sem hazudott a céljait illetően. Nem mintha nem tudnám, hogy hátba akar szúrni.

Elnyúltam a kanapén, megütögettem a combom, a fejem a mögöttem levő puha párnának döntöttem.

– Gyere ide.

Rám pillantott a nedves szempillái alól, egy pillanatra még szégyenlősnek is tűnt. Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy azért, amit tenni fogunk, vagy amiatt, amit gondol, mi fog történni. Bane azt mondta, hogy nem volt vanília, de igazából úgy értette, hogy számára nem volt vanília. Én, nos, én más voltam. Bennem egy sötét és ketrecbe zárt állat lakozott. Bármikor, amikor szabadjára engedtem – és az ágyban mindig megtettem – tündökölt. A szabadság a bennem levő vadságot izgatta, és ezért is estem néha túlzásba.

Nem veszthettem el a kontrollt Edie-vel. Vele nem.

Edie hozzám sétált, aztán bizonytalanul, mint aki nem tudja mit is kellene csinálnia, a lába közé vett. Kínos volt, mert nem voltunk egy pár. Nem volt köztünk intimitás. Még csak barátok sem voltunk. Ez nem kifogás, mert a barátságosság kibaszottul nem kapott szerepet senkinél sem, különösen nem nála.

Helyette, végigfuttattam a kezem a combjain a formás fenekéig, és mind a ketten a hófehér bőrét néztük az én barna bőröm alatt. A vágynak nincs színe. De van arca és most éppen rám nézett, és a vadul verdeső szíve gyorsaságával pislogott.

– Kedvelem Lunát – mondta halkan, a kezeit a nyakam köré fonta, az ujjai próbálták megfogni a rövid hajam. Egy pillanatra azt éreztem, hogy meg akarom csókolni, csak mert ezt mondta.

Helyette megszorítottam a fenekét, a testét az erekciómnak nyomtam, a farmerem és a sortja egymásnak dörzsölődött.

– Ő is kedvel téged – feleltem.

–Téged viszont nem – folytatta, miközben a farkamnak dörgölte magát és én meg mióta játszottam a harmadik bázison? Rengeteg alkalmam lett volna Edie-t megbaszni, de nem tudtam magam rávenni. Nem tudtam magamévá tenni ezt a lányt – aki annyira más volt, mint a megszokott, gömbölyded eseteim –, hogy felnőtt dolgokat tegyek vele.

Bele akartam harapni az ajkába és nézni, ahogy a vére rám csöpög.

Helyette összeszorítottam az állkapcsom, éreztem, ahogy az ádámcsutkám ugrál, miközben nyelek egyet. Az egyik kezem még mindig a fenekén volt, a másikkal kinyúltam a kávézóasztal gyerek biztos fiókja után és kivettem egy jointot. Az ajkaim közé vettem és meggyújtottam.

– Én sem téged – válaszoltam, miközben visszazártam a Zippom és visszatettem az asztalra.

– De azt szeretem, ahogy érzek melletted – a ruháinkon keresztül lovagolt meg. Egyre jobban és jobban kívántam, ami arra emlékeztetett, hogy mennyire jobb móka volt tiniként szexelni, mint harminc évesen. A farkam várakozón megrándult. – Melletted vadnak érzem magam. Vakmerőnek. Mintha valaki lennék. Valaki erős – a forró és puha ajkai a nyakamon vándoroltak.

Kifújtam egy adag füstöt, előre hajoltam és az ajkaimmal megsimítottam a nyaka oldalát.

– Miért vonzódsz ennyire az erőhöz? – végigsimítottam a karjait, az ujjaim a pólója varrásával játszottak. Azt akartam, hogy eltűnjön. A mellbimbói keményen meredeztek alatta, szinte könyörögtek, hogy megnyalják, megharapják és szívják őket. A mellei kicsik voltak – olyan kibaszottul aprók –, hogy a gondolatra, hogy a nagy kezeimbe vegyem őket a golyóim megfeszültek, tudva, hogy ennyi nem elég belőle és csak még kiéhezettebb leszek rá.

– Kevésbé szól magáról a fizikai erőről. Mért ne akarnék erős lenni? Hiszen nem ezt akarja mindenki? – félre döntötte a fejét, az ujjai közé csippentette a jointom és beleszívott. Hagytam. Hagytam, hogy egy tizennyolc éves az ölemben, aki a nedves punciját a Diesel farmeremnek dörgölte, velem szívjon. Nagyon régen volt, hogy egy egész napot töltöttem el egy nővel, és soha nem csináltam semmi illegálisat egy csajjal, aki ennyire feszegette a majdnem törvényes határokat és emellett a kibaszottul-dögös-és-rohadtul-megéri-minden-vele típus.

De Edie nem csak egy csaj volt.

Edie volt a kibaszott végzetem.

Egyenesen az arcomba fújta a füstöt és én megragadtam a pillanatot, hogy kivegyem a jointot a kezéből és egy hamutartóba tegyem. Lehúztam róla a felsőjét, a földre dobtam és most először szemre vettem a melleit. A mellbimbói, mint két rózsaszín érme. Megremegett a vágytól, amikor az egyiket a kezembe vettem, és az ujjaim a meztelen bőrét kezdték simogatni, miközben úgy néztem rá, mint egy éhes véreb.

– Ha erős akarsz lenni, legyél az – sziszegtem.

– Könnyű azt mondani – teljesen elvesztette az önuralmát és a melleit az arcomba nyomta. A kezem a hátán volt, az ujjaim cirógatták és simogatták a bordáit, miközben az egyik mellbimbóját a számba vettem és falánkan szívtam, mielőtt a hegyét megharaptam volna, amitől kissé elhúzta a melleit, de a farkamhoz jobban dörgölőzött. Abbahagytam, amikor libabőrös lett a bimbója és elszívtam a fájdalmat, ő pedig egyre hangosabban nyögött.

Ez az, bébi. Fájdalom és kéj. Együtt játszunk, de nem kedvesen.

– Ó, igen, én egyszerűen csak kibaszottul szerencsés vagyok – dörmögtem, a hüvelykujjam pedig a pirosló bimbójához dörgöltem. – Az állam leggazdagabb kölykeivel jártam egy középiskolába, miközben még egy foci mezre sem volt pénzem. Két kibaszott állásom volt iskola után, csak hogy meg tudjam venni a következő tanévre a szükséges dolgokat. Az, hogy te vagy a szépfiú, nem jelent semmit, ugyanis senki nem fog ebben a városban komolyan randizni veled, még egy jó kis dugásért sem – csak mert félig fekete vagy, mert szegény vagy, mert te vagy a sztereotípia, akivel ugyan mindenki járni akar, de családot alapítani már nem. Igazad van. Fogalmam sincs a nehézségekről – rácsaptam a mellére, nem túl keményen, de nem is picit. Összerezzent és megragadta a fejem, magához húzott. Elmerültünk egymásban és ez nagyon veszélyes volt, kibaszottul fogalmam sem volt mit csinálunk a nappaliban, ahova Luna bármikor könnyedén besétálhatott. Beleszívtam egy utolsót a jointba, mielőtt elnyomtam, aztán a csikket és az öngyújtót a zsebembe csúsztattam, hogy eltüntessek minden bizonyítékot. Megragadtam Edie-t a seggénél fogva és a szobámba vittem, miközben az ajkaim és a fogaim a mellbimbójával játszottak. Csókoltam, becézgettem, nyaltam. De nem haraptam meg. Nem, amikor számít rá. Akkor a legjobb, amikor nem számítasz az ütésre és a harapásra. Meg fogja tanulni. Meg fogom neki tanítani.

A farkam annyira kemény volt, hogy azt hittem a nadrágomba fogok élvezni, mint egy átkozott tinédzser.

– Az enyém – mondtam, miközben az ajkaim a mellétől a bordájáig vándoroltak, végig fel a nyakán. Mindene puha és napbarnított volt. Lábbal kinyitottam a hálószobám ajtaját és a sötét tölgy színű hatalmas ágyra tettem. A lábai kétségesen kitárta, de a szívét nem, és talán ez volt az oka, hogy ettől a lánytól a farkam extra kemény volt és elfeledkezett minden másról.

– Minden egyes porcikád az enyém. Még a lélegzeted is – megszorítottam a torkát, fölé feküdtem, a nyelvem felfedezte a mellei közötti részt. A szám határozottan mozdult a köldöke felé. – A gondolataid az enyémek – fel sem néztem rá, hallottam, ahogy felnyög. Mind a két kezével lefelé tolta a fejem.

– A tested határozottan az enyém – becsúsztattam a kezem a bugyijába és erősen megszorítottam a punciját. – Ismerd be, Edie. Teljesen belém bolondultál. Tisztára nedves vagy máris – miközben beszéltem két ujjam belé nyomtam, és ő még nedvesebb lett. Ma este kibaszottul az övé voltam – igen –, még ha ez azt is jelentette, hogy Isten fekete listájára kerülök. – Az enyém vagy, és gyűlölöd ezt. Az enyém vagy, és én egy olyan hullám vagyok, amit nem tudsz meglovagolni. Én vagyok a kibaszott óceán. És minden egyes nap, amikor olyan szarságokat csinálsz, mint amikor elloptad az iPadem vagy a régi telefonom, vagy kibaszott szemetet, egyre inkább a csapdámba kerülsz, egyre mélyebbre zuhansz. Mondd ki, Van Der Zee, eláll tőlem a lélegzeted?

A szám közel volt a bugyijához. A sortja a földön volt. Felnéztem rá, és úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát. Milyen szép lenne, ahogy a könnyei végigfolynak a tökéletes porcelán arcán. Mint egy törött baba. Az én törött babám.

– El – élesen vette a levegőt, miközben azt nézte hogyan húzom le róla a bugyiját. A szívem össze-vissza kezdett verni, amikor megláttam meztelenül – teljesen meztelenül – most először. Nem kompromittáló pózban a nyomtatónak nyomva, vagy valaki más hátsó ülésén, miközben a felsője még mindig rajta van, hanem teljesen meztelenül. Én még mindig teljesen fel voltam öltözve, de egyáltalán nem éreztem magam kevésbé védtelennek. Kényelmetlenül éreztem magam tőle, de nem annyira, hogy megállásra késztessen. – Nem kapok levegőt, amikor arra gondolok, hogy miket akarok megtenni veled és akkor sem, amikor arra gondolok, hogy miket akarok, hogy megtegyél velem – tette hozzá.

– Mondd el – suttogtam a combja közé, miközben azt figyeltem, ahogy megremeg a teste alattam anélkül, hogy hozzá értem volna. – Mit akarsz, mit tegyek veled?

– Mindent – suttogta. – Azt akarom, hogy mindent megtegyél velem.

Megnyaltam a belső combját, a punciját, kívül és belül – minden cseppjét az izgalmának –, aztán felálltam és kivettem egy gumit az éjjeliszekrényemből. Letépte rólam a pólóm, miközben én a farmerem toltam le, fogaim között a gumival.

– Hadd mondjak valamit, Edie. Bármit is teszünk, azt magunkkal visszük a sírba.

– Magunkkal visszük a sírba – ismételte utánam. – Ha az apám megtudja, mindent, ami fontos számomra, elveszi tőlem.

Ugyanez a helyzet velem is, gondoltam keserűen. Az egyetlen különbség az, hogy én azt az anyaszomorítót a földdel teszem egyenlővé. Ő nem tudta ezt megtenni. Vagy nem akarta. Nem számít melyik.

Felhúztam a gumit, és a farkam összerándult. Letérdeltem a lábai közé, aztán miközben megujjaztam a farkamra csaptam, majd végigsimítottam rajta.

– Tetszett, amikor erősen megharaptad a mellbimbóm – mondta. Tudomást sem vettem róla, kihúztam belőle az ujjaim és a nedvével bekentem az egész punciját. – Teljesen elvakít a szükség, amit érzek – nyögte, éppen akkor, amikor rácsaptam a puncijára. A teste megremegett és összerándult, én pedig a nedves ujjaim a tátott szájába dugtam.

– Shhh – mondtam. – Azt mondtad tetszett. Mutasd meg mennyire.

Tisztára nyalta az ujjaim, majd megragadtam a fejét és közelebb húztam hozzám, miközben figyelmeztetés nélkül belé hatoltam. Pontosan olyan volt, mint a többi nő, akivel korábban szexeltem. Ugyanaz, nyugtattam magam. Kibaszottul ugyanaz.

Olyan kibaszottul nedves volt.

Háromszor hatoltam bele anélkül, hogy megkérdeztem volna milyen érzés, ahogy más nőkkel is csináltam.

De a pokolba is, egyáltalán nem olyan érzés volt, mint ők.

Edie mozgott alattam, először lassan, majd felvette a ritmusom. Felmordult minden alkalommal, amikor belé hatoltam, a hátamat markolászta, miközben az egyik lábát a vállamra tettem és még mélyebbre hatoltam. Szűk és kicsi volt, de a mosolya azt mutatta, hogy tetszik neki, ahogy gyötröm.

Minden alkalommal, amikor a fellobbanást éreztem a mellkasomban keményebben döftem, gyorsabban, sokkal erőszakosabban, megpróbáltam lerázni a bizsergető érzést a golyóimban és a feszülő izmaimban. Ő válaszul erősebben karmolt, a véremet fakasztotta és a nevemet sikította az arca elé húzott párnába.

Meglovagoltam.

De ő is engem.

– Közel vagyok, közel vagyok, közel vagyok – kántálta. A hasára fordítottam, hátulról belé hatoltam és a fejét a párnába nyomtam.

– Bántani akarlak – mondtam, mert mindig ezt mondtam, mert egyszerűen így éreztem. De most nem. Olyan voltam, mint egy autópilóta. Mint amikor az emberek azt mondják délben, hogy éhesek, hogy elhúzhassák a belüket az irodából.

– Akkor tedd meg – nyögte a párnába, mintha ez teljesen természetes lenne és aztán kibaszottul elélvezett, összeszorította a farkam és úgy remegett, mintha egy földrengés lenne. – Bánts, Trent. Tetszik, ahogy megjelölöd a bőröm.

A kezem köré tekertem a haját és keményen meghúztam, amitől a háta ívbe feszült. A feneke kerek volt és fehér, a többi testrészével ellentétben, amik napbarnítottak voltak. Rácsaptam.

Először csak óvatosan, majd, amikor felnyögött és összerándult körülöttem, de úgy, hogy nem tudtam megmoccanni benne, keményebben ütöttem.

De nem éreztem. Nem éreztem az ingert, hogy fájdalmat okozzak neki.

– Keményebben – nyögte.

Keményebben csaptam a fenekére és a csatt! a levegőben maradt. Egy piros folt kezdett látszani a jobb farpofáján. Tetszett. Gyűlöltem, hogy tetszett. Mi a fasz bajom volt?

– Keményebben.

Megtettem, és gyűlöltem, hogy a farkam kőkemény és kész robbanni, csak a hangokra, amiket kiad magából. Összezavart. Soha nem éreztem magam bűnösnek azért, amit akartam. Most viszont igen.

– Keményebben.

– Nem.

– Trent.

– Nem.

– Szükségem van rá.

– Ennyi elég lesz egy napra, Edie. Teljesen beborítja a farkam a nedved. Ha újra el akarsz élvezni, megteszem a számmal. – Tényleg alkudozok vele a baszás közepén? Ez volt az első alkalom. És az utolsó. Nem ez a csaj irányítja a showt, mindegy mennyire akarom, hogy a szűk, rózsaszín puncijába élvezzek.

– Ha te nem teszed meg, akkor majd Bane – hallottam, a mosolyt a hangjába, bár nem láttam. Bassza meg. Ő akarta.

Csatt!

Egyszerre élveztünk el. Egyre jobban szorította a farkam, miközben a lélegzetem egyre szabálytalanabb lett a nyögéseim közt, aztán elélveztem. Esküszöm, úgy élveztem el, hogy egy vödröt is megtöltöttem volna. A picsába, nagyon jó érzés volt.

Azonnal kihúzódtam belőle, legurultam róla és a fürdőszobába mentem, hogy megszabaduljak a gumitól. Még csak rá sem pillantottam, majd lemostam az ondót a farkamról, és néztem, ahogy elnyeli a lefolyó. A hátamat mutattam neki, tudva, ha elkapja az arckifejezésem a tükörben, rám fog vigyorogni.

Emlékeztettem magam, hogy soha ne vegyem ki a pendrive-ot a széfemből.

Kezdett olyanná válni, mint egy függőség. Még egy pár olyan baszás, mint ez, és kibaszottul nem bízom magamban, hogy nem adom neki oda önként.