29 - 30. fejezet

Fordította: Jane

Azt állítani, hogy nem akartam, hogy Val ott legyen enyhe kifejezés volt, csak éppen nulla választásom volt. Hatkor értem haza, azzal a tervvel, hogy átöltözöm és lemegyek az edzőterembe kiengedni a gőzt azok után, ahogy Edie ma belépett az apja irodájában, kezében egy pendrive-val, amin az összes fegyverem rajta volt, de meglepetés ért, amikor az ajtóhoz értem.

Kibaszott Valencia Vasquez támasztotta a falat, áradt belőle a szexepil a dögös vörös magas sarkújától kezdve, de természetesen hidegen hagyott.

– Trent – rebegtette a pilláit felém, méreggel átitatott pillantás. – Rég láttalak.

Elmentem mellette, majd bedugtam a kulcsomat a zárba.

– Szia! Nem hiszem, hogy panaszkodtam volna miatta – rándult meg az állam. – Minek köszönhetem eme megtiszteltetést?

A falhoz simult, valószínűleg nem volt ínyére a fogadtatásom. Ha könnyekre, kiabálásokra, és Hallmarkos érzelgős „Már vártunk” kártyákra számított, akkor nagy tévedésben volt. Luna az enyém volt, hogy szeressem, neveljen, és óvjam. Val csak fölösleges komplikáció volt számomra, amit el fogok távolítani, még azelőtt, hogy azt mondja, hogy szép napot.

– A lányomért jöttem, természetesen – fészkelődött, majd a nyitott ajtón belesett.

– Mi a jó büdös francot képzelsz? – amikor a vállával már az ajtófélfát súrolta. A testemmel álltam el az útját. Úgy fordultam, hogy ne legyen helye beférkőzni mellettem.

Sokkolta a hangomban lévő él. Amikor Valencia megtudta, hogy terhes Lunával, ötszáz dollárt kért, hogy megszakítsa a terhességet. Azt hitte, hogy meg tud zsarolni, de csak azt válaszoltam neki, hogy – Menj csak, édes. Szüld meg a gyermekem. A pénz nem okozott gondot, ki tudtam volna fizetni, de az, hogy abortuszt végezzen az én pénzemen, az ki volt zárva. Más lett volna, ha magától oldja meg a dolgot, de mivel átadta a választás lehetőségét nekem, én úgy döntöttem, hogy nem megyek be. Ennyire egyszerű. Így megszülte Lunát, aztán elhagyott minket. És most visszajött. Ha azt hitte, hogy minden magyarázat vagy bejelentés nélkül csak úgy betoppanhat, akkor nagy tévedésben van.

– Próbálok bejutni, hogy beszélhessünk – toppantott.

– Luna mindjárt hazaér a táncpróbájáról, nem láthat meg itt – minden kiejtett szó keményen csengett, így nem lepődtem meg azon, hogy beleborzongott.

– Ki vitte el?

Táncol? Milyen kislány? Van valami hobbija? Annyi kérdést tehetett volna fel, de persze abszolút nem érdekelte a lánya.

– Semmi közöd hozzá. Ha a lányomról akarsz beszélni, akkor azt máshol fogjuk, például az irodámban. Egy kávézóban vagy egy másik államban. Most meg menj el.

– Trent… – Val felém libben a dögös cipellőivel, kezét a mellkasomra fektette. Lesöpörtem magamról a kezét és határozottan ránéztem. Nagyot nyelt, miközben igyekezett csábosan nézni. – Egyenesen Georgiából repültem ide – suttogta.

Elkezdtem nevetni, és épp meg akartam mondani a magamét, amikor kinyílt a lift ajtaja és kilépett rajta Luna Camilával együtt. Camilla hozta Luna hátizsákját, miközben a lányom rugózva lépkedett felém, amit azóta csinált, mióta Edie az életünkbe került, nagy mosollyal az arcán, ami gyorsan leolvadt, amikor észrevette, hogy nem vagyok egyedül.

– Ó, Istenem, Luna! Nézzenek oda! Milyen szép vagy! Tudod, hogy ki vagyok én?

Ne, a francba is ne. Előre léptem, hogy a karomba vegyem Lunát, de Val nagy szája megelőzött.

– Én vagyok az anyukád! És végre eljöttem, hogy lássalak! Annyira izgatott vagyok, hogy megismerhetlek, édesem! – kiáltott fel, kezeivel színészien hadonászott.

Luna szemei tágra nyíltak, hitetlenkedő tekintete az enyémet kereste. Hallgattam, mert nem voltam biztos benne, hogy mi fog kijönni, ha utat engedek a szavaimnak. Soha nem gondoltam, hogy képes lennék megütni egy nőt, de a francba is, Val közel állt hozzá, hogy megtegyem.

– Jól van, menjünk be, igyunk egy jó csésze teát – Camila volt az első, aki felocsúdott, de hangja feszültségről árulkodott, tekintete Val és köztem cikázott. Kihallottam a hangjából a fenyegetést, hogy ezúttal nem mondhatom csak úgy meg Valnak, hogy tűnjön el a picsába. Nem hagyhattam egy ekkora bomba hírt csak úgy lógni a levegőben, majd azt mondani „Elég kínos, nem? Nos, most, miután kirúgtam anyádat, leülünk tévézni?”

Mindannyian bementünk a lakásba, Val figyelmesen körülnézett, biztos voltam benne, hogy szemrevételezi, mennyire vagyok vagyonos, és hogy mekkora összeget tud lehúzni rólam.

Hirtelen megfordulva előkapott egy plüss csikóhalat a márkás táskájából, és átnyújtotta Lunának.

– Hallottam, hogy szereted a csikóhalakat, szóval gondoltam hozok neked egyet.

A szívem kihagyott egy ütemet, a levegő fagyos lett, és éreztem, ahogy a falak repedésein bekúszik a gonosz mérge, aztán hirtelen a kirakós darabjai a helyükre kerültek.

Valnak semmilyen kapcsolata nem volt olyannal, akit én vagy Luna ismertünk. Az anyja, aki Chicagóban élt, hamarabb feladta a kapcsolattartás lehetőségét, minthogy egyáltalán elkezdődött volna. Túl elfoglalt volt az expasijával Skypeolni a börtönbe, minthogy az unokájával törődjön. Ebből kifolyólag biztos voltam benne, hogy Valnak van egy besúgója a közvetlen közelemből. Most már csak azt kellett kiderítenem, hogy ki az.

Luna tekintete meglepetéstől és ámulattól csillogott, ahogy elkapta a csikóhalat és a mellkasához szorította. Rámosolygott, és ha lett volna szívem, akkor ott robbant volna fel, mert minden épp most vált ezerszer bonyolultabbá. Utáltam, hogy Val ennyire meggondolatlan volt, hogy elmondta Lunának ki is ő. Gyűlöltem őt és tudtam, hogy miért tette azt, amit. Akart valamit tőlem, és az a valami nem az előtte álló reményteli és izgatott kislány volt.

– Figyelj csak, Luna, apának beszélnie kell az egyik barátjával. Maradj itt Camilával és Vallal, rendben? – intettem a szobám felé, szándékosan szólítva Valencianát a nevén. Semmit nem tett azért, hogy kiérdemelje az anya titulust. Ránéztem Camilára, jelezve, hogy semmi szín alatt nem hagyhatja Valt egyedül Lunával. Aprót bólintott. Besurrantam a szobámba, felhívtam Vicioust, aki biztosított, hogy felveszi a kapcsolatot Eli Cole-lal, a család ügyvédével, Dean apjával, és mielőbb eljönnek hozzám. Amikor kiléptem a szobámból hallottam, ahogy a bejárati ajtó becsapódik.

– Ki volt?– kérdeztem.

– Senki fontos – vágta rá Val negédesen mosolyogva, mialatt Luna fején simított egyet és totálisan nagy marhaságokat mesélt neki a csikóhalakról. Camila intett a fejével, hogy kövessem őt a konyhába, arca eltorzult a dühtől. Tekintetem Luna és Val között cikázott. Nem hagyhattam őket magukra, még akkor sem, ha pár méterre voltam, de Val gyorsan észrevette magát.

– Ki kell mennem a mosdóba felfrissítenem magam – egyenesedett fel, majd végiglibegett a folyóson, mintha legalábbis az övé lenne a lakás. 

Kedvesen a lányomra mosolyogtam.

– Bacitanya, megtennéd nekem, hogy bemész a szobádba egy pár percre? Apának és Camilának felnőtt dolgokról kell beszélni. – Bacitanya. Bacitanyának neveztem.

Amint elment Camila szikrázó szemekkel nézett rám.

– Edie volt itt – fújta ki a levegőt, kezével a homlokát dörzsölte.

– Nem tudlak követni – mondtam, hogy húzzam az időt, mert mi a fasz?

– Nagyon zaklatottnak tűnt, amikor meglátta Valt. Miért jött ide? Mi folyik itt?

Ránéztem és a tekintetemben minden benne volt, az is, amit nem akart hallani. Tök mindegy volt, hogy Camila tudja-e vagy sem. Nem volt köze Jordanhoz és amúgy sem mondta volna el.

– Szent ég, Trent, csak egy gyerek!

Megáztam a fejem, untam, hogy ugyanazt a szart hallottam.

– Sokkal érettebb nő, mint az a ribanc, aki két perccel ezelőtt bemasírozott a lakásomba és elmondta a lányomnak, hogy ő az anyja.

– A te érett nőd könnyek között rohant el innen, és pont olyan tininek nézett ki, mint amilyen.

Olyan volt, mint egy gyomros, úgy tűnt ma egyre csak kaptam őket. El akartam venni a kulcsaimat és Edie után menni, de nem tehettem, úgy nem, hogy Val itt volt. Már nem is érdekelt a kurva pendrive. Más nem érdekel csak megmenteni Edie-t és Lunát, és ha netán én is megúszom, akkor az csak hab lenne a tortán.

Hallottam, hogy kinyílik a fürdő ajtaja és azzal a szándékkal fordult hátra, hogy véget vetek ennek a szar bohóckodásnak, de megszólalt a csengő.

Edie.

Épp azon voltam, hogy kinyitom, de Val megelőzött, újra úgy tett, mintha itt lakna, és kitárta az ajtót, ezzel feltárva az utolsó kirakós darabot.

Jordan Van Der Zee.

Camila és Luna elmentek a McDonald’s-ba és biztos lehetsz benne, hogy eljött a világvége, ha este fél nyolc után elengeded a lányod egy gyors étterembe. Én meg ott maradtam egy szarapokalipszis közepén, azon a délutánon, amelyen egy tizennyolc éves apró darabokra törte a szívem. A seggfej Van Der Zee Val felé sétált, birtokló csókot nyomott a homlokára, majd átkarolva a derekát magához húzta.

– Rég nem láttalak, gyönyörűm!

– Pont egy hete – széles vigyort villantott a férfira, amiből rájöttem, hogy bármit is tervezett Jordan, ő is a terv része volt. Rájuk pillantottam és gondolkodóba estem. Igyekeztem összeszedni a kibaszott kirakós részeit és beleilleszteni a teljes képbe.

– Nem mentél el Zürichbe – vetettem hátra a fejem keserűen nevetve. – SwissTechnek nincs szüksége arra, hogy rendszeresen látogasd őket, már hetekkel ezelőtt megújítottuk a szerződést. Azt hittük, hogy valami európai puncit döngetsz és így írod le a költségeket.

– Tévedtetek – Jordan sóhajtott, majd rohadtul öntelt vigyorral leült a kanapéra. – Georgia sokkal közelebb van és sokkal csábítóbb ezzel a hölggyel az oldalamon.

Lerántotta Valt maga mellé, aki az ölébe huppant, kuncogva, mint valami ötvenes évek béli New York-i revütáncos.

– Most legyél jó felszolgáló és hozzál nekünk valamit inni, hogy végre beszélhessünk – kacsintott Jordan, miközben sokkal megközelíthetőbbnek tűnt, mint eddig bármikor. Ott álltam előttük, egyik vállammal a falat támasztottam, fürkészve őket, készen minden lehetséges támadásra.

– Azt ajánlom, hogy hagyjál fel az ilyen poénokkal, különben életed végéig csak folyékony tápanyagon fogsz élni, mert minden fogat kiütök abban a nagyképű pofádban.

– Eh, helyben is vagyunk. A gengszter éned felszínre tört.

– Pont az ellenkezője. Kezdem azt hinni, hogy nem az énemmel volt gondja, hanem Val volt a fő ok.

– Luna és te vagy az én problémám – helyesbített Jordan, tekintete fenyegetően szikrázott a vissza nem fogott gyűlölettől. – Beléptél az életembe és mindent tönkretettél anélkül, hogy tisztában lettél volna a tetteid súlyával, Rexroth. Szerinted miért vettem meg a fos cégedet, amit egy halom elkényeztetett seggfej vezet?

– Mert csak sikeres cégeket vásárolsz? Az összes, amit a nulláról építettél fel öt éven belül bebukott. Olvastam a nyüszítő, Forbes magazinban leadott, interjúd sorai között – vágtam vissza gondolkodás nélkül.

– Nem, azért csináltam, hogy megbizonyosodjak arról, hogy soha többet nem jössz össze Valencianával – mondta.

– Kérlek, mondd el, hol a logika ebben, Van Der Idióta. Kisebb agy és társai – kocogtattam meg szarkasztikusan a halántékomat.

Jordan vigyorgott és az aktatáskájáért nyúlt. Val lecsúszott az öléből a kanapéra, kivette egy doboz piros Marlborót a táskájából és rágyújtott, én meg oda mentem, elvettem tőle a cigit és kettőbe törtem.

– Bőven elég, hogy elhagytad a lányodat, nem kell még passzív dohányossá is tenned.

Duzzogni kezdett, ártatlan szemekkel igyekezet rám nézni, mintha bármilyen hatással is lettek volna rám, mintha felért volna azokhoz az érzésekhez, amelyeket Edie ébresztett bennem. Megmarkolták és összeszorították az összes belső szervem olyan nyers erővel, hogy azt éreztem már nem hozzám tartoznak.

– Ünneprontó – fészkelődött Val.

– Nem is gondolod mennyire. Szerte szét fogom baszni az életed, édes. Most meg mondd el, hogyan szereztél tudomást a csikóhalról?

Val kinyújtóztatta a hosszú lábait és hátra dőlt, miközben Jordan a papírjaival bíbelődött.

– A kis barátnőd akarta megvenni online. Jordannak teljes hozzáférése van a telefonja előzményeihez és minden nap ellenőrzi, így beelőztem őt. Bocsi, Trent. Ez jár azért, hogy ha olyan valakivel randizol, aki még mindig apuci alamizsnájára szorul.

Te vagy az, aki az ő apja pénzén élősködik.

– Egy kibaszott démon vagy – nevettem keserűen.

– Lehettem volna a te démonod is – panaszkodott.

– Senkié nem lehetsz, mert a szívtelen embereket nem lehet birtokolni vagy szeretni.

Azzal kimentem a konyhába, hogy keressek valamit… bármit, ami egy kicsit is lecsillapít. Megittam egy üveg vizet, majd visszamentem a nappaliba. Jordan kupacokba helyezte a papírjait a dohányzó asztalomon, volt egy terve, mégpedig olyan, ami számomra semmi jót nem jelentett.

– Szóval fogjuk rövidre és kellemesre, rendben? – feltűrte az ingujjait, megnyalta az ujját, ahogy végiglapozta az oldalakat, figyelmesen számba véve őket. – Öt évvel ezelőtt volt egy cégem, SilverStar inc., aminek a székhelye… 

– Chicagóban volt – fejeztem be helyette. Vállai rázkódtak a nevetéstől.

– Így van, fiacskám. Nos, egyik alkalommal, amikor Chicagóban jártam megismertem Valencianát és elkezdtünk randizni.

Késztetést éreztem arra, hogy kijavítom, hogy a szó, amit keres az a viszony, de jelen helyzetben a szemantika nem volt fontos. Jordan kivett egy papírt a kupacból.

– Egyik utam alatt figyeltem fel Valra. Nem csoda, mi? Nézz rá. Minden alkalommal együtt voltunk, amikor a városban jártam, ami elég gyakran megesett. Bevallom, elbűvölt. Val viszont nem osztozott eme érzésemben, mivel folytatta a saját csapongó életmódját. Hagytam neki, mert valljuk be, nem ő volt az egyetlen szeretőm.

Átnyújtotta a papírt és én vöröset láttam a dühtől, amikor elkezdtem olvasni. Egy jelentés volt egy Barry Guilfoyle nevű magándetektívtől.  Ki voltak jelölve az időpontok, amikor elhagytam a lakásomat, ezzel is kiemelve, hogy milyen sokat dolgoztam, hogy gyakran mentem üzleti útra, és olyankor Camila vagy a szüleim vigyáztak Lunára.

– A kötelék köztem és Val között idővel meg kellett volna, hogy erősödjön. Mondtam neki, hogy végeztessen abortuszt, nem számít, hogy ki az apa, mert az sem füllött a fogamra, hogy anyagilag egy sztriptíz táncosnőhöz legyek kötve – Jordan mély levegőt vett, majd egy újabb papírt nyújtott át. – Val azt mondta, hogy te vagy az apa, hogy túl jó anyagi lehetőségnek bizonyulsz, így nem akart elengedni. Én nem ajánlottam neki pénzt, feltételeztem, hogy majd te fogsz. Jó pár nőt csináltam fel az után, hogy elvettem Lydiát, és nagyon könnyen rábeszéltem őket az abortuszra. De te úgy döntöttél, hogy nem fizetsz, és mire lenyugodtam és újra képbe kerültem, Val már öt hónapos terhes volt. Túl késő volt, hogy megszabaduljon a kölyöktől.

Túl késő volt, hogy megszabaduljon a kölyöktől.

– Jobb, ha vigyázol a szádra – figyelmeztettem –, vagy különben kurvára meg fogod bánni.

Ökölbe szorult a kezem, az állam, az egész testem, annyira igyekeztem nem kinyírni. Átnyújtott pár gyenge minőségű képet, amin Camila összeráncolt homlokkal nézi Lunát, de ez csak egy szigorú arckifejezés volt. Lószart sem jelentett. Egy másikon Luna göndör haját copfba fogom, amit szorosan szeretett, simán, így úgy nézett ki, mintha épp bántanám. De ez nem volt igaz. A lábaim között állt egy kávézóban, kezei a combjaimon pihentek, teljesen máshova nézett. Az összes kép rosszul festett, az ártatlan szituációkat teljesen másként vetítette le. Mégis, miért kellett kockáztatni?

Jordan nevetett, elégedetten sóhajtva.

– Amikor megcsináltuk a tesztet és kiderült, hogy a gyerek tényleg a tied, elmentem, de végül mégis összejöttünk. Luna születése és az első szülinapja közötti időben, Val próbált megnyerni magának. Elcsábítani, veled lenni. És én megértem. Fiatalabb vagy, vadabb, jóképű, de nem vagy okosabb, Trent. Egy rohadt idióta vagy, aki szerencsés, hogy a barátai hagyták, hogy részesüljön a jóból. Soha nem lett volna szabad, mert nem illet meg.

Összeszorítottam a fogaimat, hagytam, hogy befejezze, mindent alaposan átgondolva. A képek, a jelentések. Egy egész kupac bizonyíték, amit Jordan évek óta épített ellenem. A legnagyobb félelmem, hogy Val visszajön Lunáért, kezdett testet ölteni ott előttem, és a hab a tortán Jordan mesterkedése volt. Tudtam, hogy mi lesz Val hozzáállása. Aznap este, amikor felcsináltam együtt kokóztunk, így simán mondhatja a tárgyalóteremben, hogy drog problémáim voltak, és akár hihetően elő is adhatja. És ha bíróságra kerülne az ügyünk, akkor hosszú évekig fog tartani. Léptem egyet felé, és majdnem összerezzent. Felemelt fővel néztem el rá.

– Miért fáradoztatok ezzel az egésszel?

– Mert én soha nem veszítek, te paraszt. Főleg nem egy ilyen volt senkiházi utcakölyökkel szemben.

Volt senkiházi. Tudnom kellett volna, hogy Jordan olyan, mint én. A jellegzetes jel ott volt rajta is, mindig is, annyi különbséggel, hogy nekem csak a bőrömbe égett, neki viszont csontig hatolt. Minden izmom azért könyörgött, hogy tépjem darabokra, az agyam viszont azt mondta, hogy várjak és üssek nagyobbat, mint amilyent az ökleimmel tudnék.

– Visszanyertem Valt, de nem egyszerűen. Amíg Atlantában volt, könyörgött, hogy vegyem fel a kapcsolatot Lunával, én persze megmondtam neki, hogy szóba se jöhet. Megvettem a céged, hogy a közeledben lehessek, hogy ki tudjalak elemezni, hogy lássam mitől vagy az, aki. Mert a végcél az volt… – Jordan felállt, felnyalábolta a papírokat és a hóna alá kapta. – A végcél az volt, hogy végezzek veled.

A hirtelen megvilágosodástól úgy éreztem magam, mint Sámson az utolsó lélegzetvételén, amikor Isten erőt adott neki, hogy ledöntse az oszlopokat, ezzel az egész tetőt. Sámson meghalt, de magával vitte a sírba a filiszteusokat is, és tudtam, hogy én is ezt fogom tenni, ha szükség lesz rá.

Jordan azért vette meg a cégem, mert le akart rombolni, személyesen és szakmailag is, így több kontrollja volt a történések felett. És azért, hogy valami olyan miatt büntessen, amiről tudomásom sem volt.

Örök boldogságot ígért Valnek és azt, hogy visszakapja a gyerekét. Csapdába akart csalni, tönkretenni, és elvenni azt, ami az enyém. A nőt, akit nem akartam és a lányt, akiért mindent megadtam volna.

Jordan megpöckölte a papírokat, amelyek szétterültek a padlón, majd elkezdte felrángatni Valt a kanapéról.

– És az, hogy Luna nem akar beszélni, nagyon rossz fényt fog vetni rád a bíróságon, Rexroth. Traumát okoztál neki az életviteleddel, így fél egy hangot is kiadni. Ezzel a tudattal élve, azt ajánlom, hogy holnap reggel add be a felmondásod, add el nekem a céged rád eső részvényeit, és találkozzunk hétvégén, hogy átbeszéljük a közös felügyeletedet Vallal. Luna életének a részese akar lenni, és azt is elvárja, hogy fizesd minden költségét. Azt hiszem ez így igazságos.

Mosolyogtam, ahogy a papírok egyre jobban szétterültek körülöttünk. Amit Val akart, az hozzáférés a pénzemhez. Bónuszba egy fényűző városban élni, közel a multimilliomos szeretőjéhez, akinek volt annyi esze, hogy ne vegye el őt feleségül. Jordan kiviharzott mellettem, válla súrolta az enyémet.

– Tartsd meg a másolatokat, Rexroth, én állom.

Csak álltam ott, szívem a torkomban dobogott, a lelkem az összeszorított öklömbe kúszott, amikor Jordan és Val az ajtóhoz értek.  Val úgy nézett ki, mint egy bűnbánó bűnös, Jordan pedig maga volt az ördög, amikor megfordult.

– Trent Rexroth megnémult. Nem meglepő.

– Szavakat akarsz? – vigyorogva léptem egyet felé. – Nos, akkor itt van valami, amin elgondolkodhatsz: köszönöm, hogy lépésről lépésre beavattál a játékodba. Tartsd nyitva a szemed.

Kilöktem őket a lakásomból, az utolsó dolog, amit mondtam nekik, mielőtt az pofájukba csaptam az ajtót: Rajtam a sor.

Fordította: Xavier

– Nem tudom elhinni, hogy ezt teszed velem – nyögtem, Bane vállát böködve az enyémmel. Sötét napszemüveg fedte az arcom nagy részét, leárnyékolva a sütőtök méretű puffadt szemeimet.

Az egyik ujjatlan szörfös trikóját és a rövid nadrágját viseltem, mert nem volt időm felkapni semmit a szüleim kúriájából, mielőtt apám kicserélte a zárakat és lényegében kirúgott anélkül, hogy esélyt adott volna, hogy felkapjam a cuccaimat.

Bane és én az anyja széles tornácán álltunk. A rusztikus kialakítású és művészien elrendezett színes kert furcsán megnyugtató volt. Valaki, aki egy ilyen meleg, csábító helyen élt, nem lehetett az a fajta ember, aki ártani akarna nekem, ugye?

– Régóta várok már erre a pillanatra. Különösen most, amikor Rexroth bele van merülve a papás-mamás játékba az exével – Bane összefogta a szőke haját egy kontyba, hangosan kopogtatva az ajtón. Számomra furcsának tűnt, hogy nem sétált be, de Bane mestere volt a bonyolult kapcsolatok kialakításának. Figyelembe véve, hogy tizennyolc éves korában elköltözött, és nem ment főiskolára, azt gondoltam, hogy szerette a saját helyét, és talán az anyja is így volt vele.

– Ő nem Trent exe, és nincs rá bizonyítékom, hogy papás-mamást játszanak – szipogtam, megdörgölve fáradt szemeimet a napszemüveg mögött. Ott látva Valt, olyan fájdalmat okozott, mint ezer erőszakos haláleset, de próbáltam bemagyarázni magamnak, hogy ez volt a legjobb Luna számára. És Trent... ha ki akart vele békülni, akkor én nem hibáztathattam  érte. Nem tudtam semmit a kapcsolatokról, semmit arról, hogy mit jelent szülőnek lenni, és majdhogynem semmit arról, hogy hogyan lehet egy családot egyben tartani.

Az ajtó kinyílt, és a túloldalán álló személytől elállt a lélegzetem.

Bane belépett, figyelmen kívül hagyva azt a bizonyos szőnyeget, amelyet ismételten kihúzott a lábaim alól.

– Gidget, ő az anyám, Sonya. Sonya, ő Gidget, más néven Edie Van Der Zee.

Sonya.

A vörös hajú nő, akivel Trent szexelt, amikor beléptem az irodájába. Hogy bosszút álljon rajtam, amiért állítólag szexeltem Bane-nel. Az ő fiával. Nem tudtam, hogy rémültnek vagy dühösnek kellene-e éreznem magam emiatt.

Sonya nyilvánvalóan osztotta az érzéseimet, mert egy lépést hátralépett az ajtóból, és megmarkolta a babakék blúza szövetét, hirtelen szóhoz sem jutva.

– Ó – mondta, a szó alig hallhatóan szökött ki a szájából.

Hittem Trentnek, amikor azt mondta, hogy többé már nem találkozik vele, de ez nem tette kevésbé kínossá. Kíváncsi voltam, vajon ő tudott-e róla és rólam. Hogy neheztel-e rám ezért. Hogy akar-e még segíteni nekem.

– Mire vársz, Gidget? A kibaszott pápára? Gyere be – morogta Bane keresztülvágva a járólapos előszobán a konyha végébe és feltépve a hűtő ajtaját. Kivett két doboz sört, mintha nem tizennyolc évesek és fiatalkorúak lennénk, és átballagott a nyitott terű nappaliba.

Én ott maradtam a küszöbön, annyit sem voltam képes csinálni, hogy levegyem a napszemüvegem.

– Edie – suttogta Sonya sürgetően, még szélesebbre tárva az ajtót. – Minden rendben. Bízhatsz bennem. Tizenöt évig gyermekpszichológusként dolgoztam. Felejtsd el, mit láttál azon a napon. Ez nem fog kihatással lenni rád vagy az öcsédre.

Az öcsém. Így van. Sonya volt az oka annak, hogy láttam őt azon a vasárnapon.

Óvatosan beléptem a lakásba. Bane már a nappaliban volt, a söröket nyitogatva, miközben a The Black Keys "Lonely Boy" című száma dübörgött a hangszórókból. Sonya és én két merev figuraként sétáltunk a kanapé felé, és próbáltam felköhögni a szégyentől és féltékenységtől képződött gombócot a torkomból.

– Mosd le egy sörrel – Bane hosszú lábait egy puffon átvetve, ráhuppant a kopott, Jó barátokba illő, lila díványra.

Sonyára pillantottam, aki udvarias mosolygott rám.

– Hosszú heted volt, hallom.

Egy pár hosszú korttyal kiittam a sörömet, ráhajtottam a fejem az egyik párnára, egy pillanatra lehunyva a szemem. Köszönöm.

Sonya egymásba fonta az ujjait előttem, keresztbe tette lábait, osztatlan figyelmét fordítva felém. Gyilkossághoz öltözött, és a felé irányuló érzéseim harcban álltak. Nem akartam kedvelni őt, de hogyan is tudtam volna ellenszenvet táplálni, amikor szilárdan eltökélte, hogy segít nekem, és ráadásul átkozottul kedves is volt?

– Ízlett a sör? – vigyorgott. Bólintottam, markomba tartva az üres dobozt, ahelyett, hogy letettem volna a dohányzó asztalra. Az apám kevesebbért is megölne, mint az értékes olasz tölgy asztal összepecsételése.

– Tudtad, hogy Európában tizennyolc éves kortól lehet legálisan alkoholt fogyasztani? Mindig is úgy véltem, hogy sokkal jobb az orosz módszer – a mosolya olyan széles volt, hogy szinte kacsintásnak érződött.

Roman ’Bane’ Protsenkónak érdekes anyja volt. Elmenekült vele Oroszországból, szabadságot biztosítva neki, és ő, cserébe, nagykanállal falta az életet.

És ettől Sonya boldog volt. Elégedett.

Milyen furcsa.

– Most mondj el mindent a testvéredről és az apád vele kapcsolatos fenyegetéseiről. Azt akarom, hogy kezd az elejétől. Onnantól, mikor az apád elhelyezte őt az első nevelőotthonba – Sonya felkapott egy vodka szagú poharat a dohányzó asztalról és belekortyolt.

És elmeséltem.

Kiöntöttem a szívemet, és elmondtam neki, hogy Theót sosem szerették – nem igazán szerették – a szüleink. Hogy Jordan vesztegetéssel bújt ki a szülői felelősség alól, mindig a legegyszerűbb módot választva, mindig intézetekbe adva Theodore-t és minden nyaraláskor városról városra utaztunk, hogy ne kelljen meglátogatnunk Theót.

Nem tudtam, mi volt a borzalmasabb – felsorolni az éveket, melyekben Theót teljesen elhanyagolták, hangosan kimondva és beismerve, hogy ez milyen rosszul hangzott, vagy látva az arcukat, miközben bizalmamba avattam őket. Sonya úgy nézett ki, mint aki mindjárt elsírja magát, és még Bane is lehalkította a zenét egy ponton, és úgy bámult rám, mintha a világa egy árnyalattal sötétebbe fordult volna.

Amikor végeztem, a Sonya megköszörülte a torkát, lenézve a combjaira.

– Roman, kérlek, menj ki a szobából.

Ha Bane meg is döbbent, nem mutatta, fogta a sörét és elballagott az ajtó felé.

– A verandán leszek, szétfüstölöm az agyam ez után a nyomasztó történet után.

Amikor az ajtó becsukódott mögötte, Sonya a szemembe nézett.

– Trent nem ajánlotta fel, hogy segít neked?

– Én... – megérintettem a számat, és egy pillanatra elgondolkodtam. Mennyit tudott? Mennyit akartam, hogy tudjon? A fenébe is. Ez nem az én nyári kalandomról szólt egy idősebb férfival. Ez Theóról szólt. – Kapcsolatban álltunk egy ideig, és segített nekem Theo költségeit kifizetni, de semmi több. És most már kétlem, hogy még mindig segíteni akarna. Mi... már nem vagyunk kapcsolatban.

Sonya kinyújtotta a lábait, ivott egy újabb kortyot a vodkájából, és az arcához szorította a poharát. A szemei üvegesnek tűntek, és egy pillanatra ugyanolyannak tűntek, mint amikor Trent beléhatolt. Részeg. Megborzongtam Bane pólójában.

– Miért? – kérdezte halkan.

Pislogtam. – Mi miért?

– Miért szakítottál vele?

– Miből gondolod, hogy én voltam az, aki szakított? – fel akartam állni és csinálni valami, bármit, de szükségem volt arra, hogy megtudjam, ha ő tudott valamit, ami nem gyullad meg és nem lobban lángra bennem.

Sonya az asztalra tette a poharat, egy szomorú mosollyal felnézett rám. – Mert Trent soha nem tett volna ilyet.

– Honnan tudod? – gyűlöltem magam a kérdésért. Nem kellene, hogy fontos legyen számomra. Trentnek a családjára kellett összpontosítania.

Sonya rám nézett.

– Mert, Edie, ő szerelmes beléd.